Márkó és Barna a Balatonfüred-Csopaki borvidéken kezdi meg kalandokkal tarkított három felvonásos túráját. A szüret nem várhat, ezért a srácok útját kezdetben csípős hajnali levegő kíséri, ami persze – pláne az ő esetükben – a pikírt csipkelődés katalizátora. Minden nehézség ellenére végül eljutnak a balatonfüredi Figula Pincészethez, ahol megismerkednek a szüretelés és egymás eddig rejtett oldalával is – a fizikai munka és a karakteridegen környezet ugyanis mindkettejükből mást hoz elő. De szerencsére semmi olyasmit, amit egy pohár finom olaszrizlinggel ne lehetne visszacsinálni.
MEGTEKINTÉS
Márkó és Barna a Szekszárdi borvidéken folytatja szüret- és önismereti túráját. Még szerencse, mert a Heimann Családi Birtokon ebben az időszakban elkél plusz két dolgos kézpár, és végül is, ha ez az igényük nem is teljesül, azért a srácokkal sem járnak rosszul. A nagy kérdés inkább az, hogy ők hogy boldogulnak majd, ugyanis újfent olyan kihívások elé állítja őket az élet, amilyenekkel eddig még egyiküknek sem volt dolga. Akárhogy is, annyi biztos, hogyha valaki nem szeretné tovább élvezni Márkó vagy Barna társaságát, akkor ezentúl elég lesz, ha jól hallhatóan kimondja, hogy csömiszkölés.
MEGTEKINTÉS
Itt a szüreti túra utolsó felvonása. Márkó és Barna a Tokaji borvidéken, a Bott Pincében igyekszik lezárni a mi folyik itt kérdéskört. Természetesen - az eddigiekből kiindulva - erre semmiféle garancia nem mutatkozik. De ezúttal is megkapnak minden segítséget, hogy sikerrel járjanak. Habár az már korábban kiderült, hogy a srácok számára egész mást jelent a siker, mint a borászoknak (leginkább egymás vérnyomásának felpumpálását). De, mint az köztudott: a lehetetlen nem létezik. Főleg Tokaj-Hegyalján, ahonnan az egész világot meghódította az aszú.
MEGTEKINTÉS
Röviden összefoglalva: a szüret, avagy a termésbetakarítás a legfontosabb időszak a szőlészek és borászok életében, hiszen ilyenkor érik be az egész évnyi munka gyümölcse a szó szoros és átvitt értelmében is – hogy pontosan az év melyik részében történik, az függ szőlőfajtától, borvidéktől, a készítendő bortípustól és az adott év időjárási körülményeitől is, ezért július végétől október végéig bármikor sor kerülhet rá. Lévén, hogy ekkora jelentősége van, ünnepi eseményként kezelik a borászatokban – nem csak munka, de sokszor családi és baráti összejövetel is egyben, aminek a modernizáció ellenére máig részét képezik a hagyományok.
A szüretet alapos felkészülés, termésbecslés és próbaszüret előzi meg, aminek során megmérik a must cukor- és savtartalmát, megvizsgálják a kocsány elfásodását és a mag színének változását, valamint a bogyóhéj és bogyóhús ízérzetének alakulását is. Amint ideálisak lesznek a körülmények, kézi szürettel vagy géppel leszedik a szőlőt – kivéve az aszúhoz szedett alapanyag esetében, ugyanis a nemespenésszel borított aszúbogyókat kizárólag kézzel, szemenként válogatva lehet szüretelni -, majd a présházba viszik, ahol kinyerik a levét, hogy aztán beindulhasson a csoda, aminek a végeredménye jól ismert.
