Hogy mi folyik itt? Valószínűleg Barna és Márkó is ezt a kérdést teszi fel magának újra meg újra, miközben úsznak az árral a számukra teljesen ismeretlen szüreti környezetben.
Ennyi új inger között még síkidegbe jönni sincs idejük.
Mélyvízbe kerültek, amiben sokszor egymásra vannak utalva az újdonságok és kihívások közepette, és ha nem is akkora próbatétele ez a barátságuknak, mintha az Egy Gyűrűt cipelné valamelyikük, de annyi azért biztos, hogy
fogalmuk sincs, mi folyik itt, ezért ebből bármi lehet.
Barna szerencséjére a bornak van kultúrája, hosszú történelme és hagyományok hada lengi körül, azaz ez egy tökéletes terep ahhoz, hogy annyit tudálékoskodjon, amennyit nem szégyell. Vagy épp, amennyit Márkó enged neki, ugyanis kettejük dinamikájának kulcsa ebben rejlik:
a hasonlóság hozta, de a különbözőség tartja össze őket. Márkó pörgős és pikírt, míg Barna visszafogott és (eggyel) tapintatosabb.
Nagyon régi barátság ez, ami az évek során folyamatosan erősödött és fejlődött az állandó élcelődések kereszttüzében, egyik oldalon a kultúrsznobság szféráiba felvágyódó észosztóval, másik oldalon a szókimondásával mindenkit a földre visszarántó észbontóval.
Természetesen ennyi idő után már a másik minden rezdülését ismerik. Vagy mégsem?
